Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

2019. november 22. 16:27 - Vészmadár.

A férfiminta fontossága

Sajnos rengeteg férfinak vannak kisebb-nagyobb gondjai a nőkkel való eredményeik terén. És ahogy én látom, számuk napról-napra folyamatosan növekszik. Arról már többször esett szó, hogy az ilyen problémákkal küzdő férfiakat hogyan kezeli a társadalom többi tagja. Lúzerek, életképtelenek, génhulladékok stb. Még az alapból angol nyelvterületről származó "incel" kifejezésnek is lett egyfajta gúnyos, lenéző, sértő felhangja, annak ellenére, hogy valójában a magyar "önkéntelen cölibátus" megnevezés szerintem egy alapból semleges, a problémát megfelelően jellemző fogalom.

Ám nemcsak a társadalom általános megvetése jellemző az incel férfiakra. Akik érintettek ebben a jelenségben, azok valószínűleg mindannyian próbáltak már önvizsgálatot tartani, magyarázatot keresni az eddigi kudarcaikra, hátha ezáltal pozitív változást érhetnének el a nőkkel való viszonyukban. Én sem voltam kivétel. És megállapítottam egy dolgot, amely valószínűleg annyi incel férfira jellemző, hogy vonhatunk le belőle általánosítást. Történetesen azt, hogy

Nem volt előttük megfelelő férfiminta.

Ebben a bejegyzésemben (is) a saját tapasztalataimat és gondolataimat kívánom megosztani, tehát mindenki ennek megfelelően olvassa. Nem egy szakmai, tudományos munka lesz, hanem szubjektív vélemény, amivel nyugodtan lehet kritikusnak lenni.

Elvált szülők. Apja elhunyt. Vagy alkoholista. Vagy alapból agresszív, aki bántalmazza a fiút fizikailag, lelkileg. Vagy pipogya, anyámasszony katonája. Az okok elég széleskörűek lehetnek, de mindben közös, hogy azt eredményezték, hogy a fiú előtt nem volt megfelelő férfiminta.

És ez hatalmas probléma. Mondhatnánk talán azt is, hogy a fiú jellemfejlődése szempontjából kisebb tragédia. Elvégre a viselkedési és szociális készségeink kialakulása, lelkivilágunk formálódása nem mehet végbe megfelelően, ha nincs honnan megtanulni. Én hiszem, hogy férfiminta nélkül nem válhat egy gyerekből teljesen egészséges, normális férfifelnőtt. A férfiminta pedig leginkább az apától kell, hogy származzon. A nagyszülő, vagy pótapa és hasonlók nem játszanak. A hagyományos, teljes családban történő felnőtté válást nem lehet pótolni.

Klasszikus példának az idegen nyelv tanulását szoktam felhozni. Mikor leszel jobb angolból? Ha már egészen kisgyerekkorodtól kezdve rendszeresen találkozol az angol nyelvvel, angolul nézel meséket, angolul beszélnek hozzád és te is úgy nősz fel, hogy a mindennapjaid része az angol nyelv – vagy ha húszéves korodig soha még csak nem is találkoztál egyetlen angol szóval sem? Természetesen nyilván az első verzió a nyerő.

Ez pedig hatványozottan igaz a férfiválásra is.

Huszonévesen már hiába elemzed magad, végzel kőkemény – klasszikus bullshit kifejezéssel élve – önfejlesztést, hiába olvasol a témában, próbálsz gyakorlatot szerezni a nőkkel való bánásmódban és tudatosan elsajátítani a férfias viselkedést, egyszerűen már nem fogod tudni pótolni ezeket a hiányosságokat. Mivel ezeknek normális esetben ösztönből kellene jöjjenek. És ide mindent, de mindent beleértek. Már a szervezeted, a tested felépítését is jelentősen befolyásolja a környezeted. Nem vicc. Pusztán az, hogy milyen közegben nőttél fel, befolyásolja a tesztoszteronszintedet. (Van egy középszerű nem vicces vígjáték (Megjött apuci), amiben a doki megmondja a béta pótapának, hogy az "alfahím" felbukkanása miatt megemelkedett a tesztoszteronszintje. Bár a film maga nettó liberális agymosáson alapuló baromság, de ez az egy igaz.) De nem csak a tesztoszteron miatt – bár az is nagyon fontos – számít a férfiminta megléte. A beszéded, a testtartásod, a kisugárzásod, a mozdulataid, a lelki alkatod, a beállítottságod… annyi mindent lehetne sorolni. Mind- mind függ attól, hogy milyen közegben nőttél fel.

És ugye itt jön képbe egy hatalmas probléma. Nevezetesen a feminizmus. Közhely, de igaz: régen messze nem volt ennyi válás, mint most. Még nagyszüleink idejében is ritkaságszámba ment, hogy elváljanak. Egyszerűen "nem volt szokás". Lehet, hogy a szülőknek volt egy kis titkos élete, de a gyerek ebből nem érzékelt semmit. Megvolt mindkét szülő, teljes család. Ma már ez nincs meg. A házasságok fele válással végződik. Egyre több gyerek cseperedik fel apa nélkül.

Ennek a fiúk sokkal inkább a kárát látják…

Ugye tisztában vagy te is egy hatalmas igazsággal: NŐTŐL NEM FOGADUNK EL CSAJOZÁSI TANÁCSOT.

A nők még saját maguk sem tudják, hogy ők hogyan működnek. Van, amit HISZNEK, hogy akarnak, meg van, amire ténylegesen SZÜKSÉGÜK VAN. Hasonlóan a gyerekekhez. A gyerek azt hiszi, hogy csoki kell neki. A szülő tudja, hogy a csokitól elhízhat, nő a cukorbaj esélye, romlanak a fogai. Tehát a szülő nem vesz neki csokit, inkább normális kaját és gyümölcsöt ad neki. A gyerek azt hiszi, számítógépezéstől és telefontól lesz boldogabb, a szülő inkább leviszi a játszótérre, elküldi sportolni. A gyerek azt hiszi, nem jó neki a védőoltás, mert fáj a szuri, a szülő viszont tudja, hogy szüksége van rá, hogy ne legyen beteg.

Mire tippelsz, a csonka családban maradt gyerekeket a nők melyik elv alapján nevelik? Sajnos nem aszerint, amire valóban szükségük lenne… hanem amit ők hisznek.

Márpedig egy nőtől a gyerek nem fogja megtanulni, hogyan keltsen tiszteletet a nőben, ami a vonzalomhoz szükséges. Nem fogja megtanulni, hogy ne tegyél meg a lányokért minden hülyeséget, hogy a kedvükbe járj. Nem fogja megtanulni, hogy a jófiús magatartással nulla eredményt ér el majd a nőknél későbbiekben.

Ráadásul ebből a szempontból az anyától származó feltétel nélküli szeretet önmagában kevés. Szükséges, de nem elégséges. Mert igenis a gyereknek már kiskorától kezdve éreznie kell, hogy olyan világban vagyunk, ahol küzdeni kell, ahol elvárások vannak, ahol bizony ki kell állni magadért. Ezt pedig az apától kell elsajátítania. Aki ha kell, ott a gyerek szeme előtt megmondja az asszonynak, hogy hol vannak a határok. Aki erőt mutat. Akitől a gyerek megtanulja, hogy mit jelent a tekintély érvényesítése.

Mert hát mi lesz azokkal, akik kizárólag a feltétel nélküli szeretetet kapják az anyától, mást nem? Nyilván olyanok, akikben az önérdek érvényesítése, önmagunk megvédése és a többi nélkülözhetetlen képesség nem fejlődik ki. Elvégre miért fejlődött volna? Az ember új képességet csak akkor sajátít el, amikor arra szüksége van. De mégis hogyan tanulhatná meg ezt, ha soha nem is volt előtte olyan, akitől elsajátíthatta volna? Ha egyáltalán a jelenségeket sem ismeri, vagy elképzelhetetlennek tartja, hogy ő is alkalmazhassa őket?

Én hiszem, hogy a vonzalom nem 100%-ig a külsőt jelenti. Természetesen a külső is nagyon durván benne van, de akadnak más komponensek is. Én inkább azt mondanám összességében, hogy a kisugárzása. Az a teljes entitás, ami az illető… na az adja a vonzalmat. Ebben hatalmas szerepe van a genetikának. Azt például tudtad, hogy a test illata is befolyásolja a vonzerőt? Volt egy ilyen kísérlet is, amelyben nőkkel megszagoltattak különböző férfiak által viselt pólókat, és nekik kizárólag az illat alapján kellett sorrendet állítania a viselőik vonzerejére vonatkozóan. A kísérlet érdekessége – már akinek ez újdonság – hogy a nők sok esetben hasonló sorrendet állapítottak meg…

(Úgyhogy véleményem szerint a vonzalom ebből kifolyólag sokkal jobban genetikafüggő, mint ahogyan azt a sok bullshithuszár hirdeti. Nem azt mondom, hogy "a vonzalom a külsőtől függ" fogalom téves, hanem azt, hogy a külsőben ezek a jellemzők is benne vannak.)

Lehetséges-e a fiatalkori fejlődés állomásait pótolni? Véleményem szerint nem. Lehet persze dolgozni magunkon, de az eredmény sohasem lesz olyan, mintha gyerekkorunkban meglett volna a szükséges férfiminta az életünkben. Régen rossz már, amikor huszonvalahány évesen kell nekikezdened alfasági tanácsokat olvasni, és a tükör előtt gyakorolni, hogy hogyan állj, hogyan beszélj. Úgysem lesz hiteles. A nőknek nagyon jó érzékeik vannak ezek kiszűrésére.

Végezetül egy következtetést szeretnék levonni. Egyéni esetemből amolyan általános következtetést.

Ugye nekem szüleim elváltak. Bár a válás csúnya procedúra volt (amely valószínűleg szintén okozott nálam lelki sérüléseket), de utána szüleim amolyan barátias viszonyban maradtak, amiért tisztelem őket. Ez azt jelenti, hogy nem abból állt a viszonyunk az apánkkal, hogy kéthetente nála vagyunk, hanem hétköznap is rendszeresen látogathatott minket (és persze segítette anyánkat). De akkor mi a baj, Vészmadár?  A kérdés jogos, azonban gondolj bele egy kicsit mélyebben. A szüleim BARÁTIAS viszonyban maradtak. Milyen példát láttam én akkor a felnövekedésem során a férfi-nő kommunikációra és viszonyra azoktól az emberektől, akik messze a legnagyobb hatással voltak a jellemfejlődésemre? Hát nyilván BARÁTIT! És engem hogyan kezeltek a nők az első huszonkét évemben? BARÁTKÉNT. Magyarul tökéletesen megtanultam gyerekkoromban, hogyan kell bánni a nőkkel úgy, hogy kedveljenek, de ne viszonyuljanak hozzám férfiként. Ahhoz, hogy ezen változtassak, szükség volt egyrészt a genetikámra, másrészt rengeteg tanulásra, olvasásra, önvizsgálatra, fájdalomra, könnyekre, és szenvedésre. Ez utóbbiakra azért, hogy kialakuljon bennem egy nőgyűlölet, amely miatt már nem akartam megkedveltetni magam a nőkkel. Amely elszakított attól, hogy a nők boldogságát helyezzem előtérbe. Amely arra motivált, hogyha eddig nem kaptam tőlük semmit, akkor ideje új alapokra helyeznem a gondolkodásomat. Hogy ne lássak bennük akkora értéket, ezáltal másként tudjam kezelni őket. Objektívebben. Számítóbban. Hogy benne legyen a magatartásomban egyfajta lefelé irányuló jellemvonás, amit a nők furcsa módon vonzónak tartanak.

Félreértés ne essék! Szeretem a szüleimet, hiszem, hogy amire képesek voltak, azt kihozták a helyzetemből. Messze nem tökéletesek ők sem, de nem szándékosan vétettek hibákat. Egyszerűen csak EZ VAN. Elfogultság és önhitegetés nélkül felmértem a folyamatokat az életemben, és következtettem belőlük, mi miért történt, és milyen hatással volt rám.

A másik ellenérv pedig az lehetne: "De Vészmadár, van egy öcséd is! Akinek sokkal jobban bejött az élet, sokkal jobb a csajoknál, sokkal több jót kap az élettől sokkal kevesebb erőfeszítéssel. Pedig ugyanabból a családból származik, mint te, hát együtt nőttetek fel!"

Bevallom, ezen én is sokáig gondolkoztam, mi lehet a magyarázat. A válasz aztán világossá vált.

Az öcsém előtt én voltam a férfiminta. A NEGATÍV férfiminta. Ösztönösen meg tudta ítélni külső szemmel, hogy én milyen vagyok. Az ember kiskorában nem tudja magáról, hogy milyen, de a környezete már tudhatja. A tőle még kisebbek is. És az öcsém számára én voltam a minta, hogy milyen eredményre vezethet az az út, amit én követtem. Ha próbálsz jófiú lenni, megfelelni a szüleidnek, megtenni mindent, hogy ne mérgesítsd fel anyádat, hogy örökösen szót fogadj apádnak. Ez a felismerés pedig számára megnyitott egy választási szabadságot.

Követi a példámat – vagy az ellenkezőjét teszi?

Ő a ellenkezőjét tette. Igen, nyilván vele volt a több baj gyerekként. Nem tanult, viselkedésében is voltak bajok, ellenállt apánknak, nem fogadott szót anyánknak. És mit mondhatnék… bejött neki. Ő az ellentétes utat járta be. Miszerint nem akarok tanulni, csinálom, ami nekem jólesik. Az edzés fontosabb a sulinál. És milyen igaza lett! Valóban, a felszínes világunkban a külső megjelenés felbecsülhetetlen érték. A személyisége az évek alatt dominánssá fejlődött, emberi kapcsolataiban pedig köszöni, jól van. Érvényesíti az önérdekét, kiáll magáért, ha kell.

Hozzáteszem – és igen, most mentem magam – azért én is szolgáltam számára hasznos férfinak. Egyszer például egy osztálytársa piszkálta, akihez én bementem, és megfenyegettem, hogy fejezze be, vagy bajok lesznek. Vagy amikor első alkalmakkor neki is gondjai voltak a szexben. Én pedig megnyugtattam, hogy nyugi. Kegyes hazugságokat mondtam neki, amiket ő elhitt. Ez pedig mindennél hasznosabb lett számára, feloldotta a görcseit. Placebo hatás, de működött.

Tudom, a bejegyzés végére most kellene valami bölcs tanáccsal előállnom. Csak hát nem tudok ilyet, és nem is létezik ilyen. Mint ahogy nem lehet az odaégett húst sem helyrehozni, vagy a törött vázából újra épet alkotni. Sokan mondják a terápia nevű bullshitet is, mind anonim fórumokon, mind az életben. De mit érsz el vele? Az, hogy hetente ötven percet beszélgetsz egy idegennel az életedről óránként tízezer forint körüli összegért, nem fog segíteni.

Egyedül annyit javasolok, hogy légy kíméletlenül őszinte magaddal. Lásd be, hogy sem te, sem a szüleid nem tökéletesek, és hogy valójában mik történtek veled. Ez talán egy kicsit segíthet, hogy képessé válj változtatni magadon.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://veszmadar-demonai.blog.hu/api/trackback/id/tr7615320438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lucius01 2019.11.23. 06:53:30

Régi haver unokatesója egy jóképű, de mulya srác volt. Fosott a nőktől. Mikor almát szedtek a kertben, a kosáron ülve a földet bámulva a slusszkulcsot lóbálta, és fel sem mert nézni.

Ez jó? Ez vonzó "kisugárzás"? (hányok ettől a szótól, a benyomás a jó kifejezés, milyen benyomást kelt valaki másokban)

Ez nem vonzó "kisugárzás". Félénk, esetlen, tutyimutyi, anyámasszony katonája. Nem férfias.

De várj!

Mint írtam, a srác jóképű. Na, mi történt? Na mi? Nyomultak rá a nők, öntötték belé az önbizalmat és a srác kefegép lett !!!!!

Lehetsz te szarszagú is, béna, buta, barom, akármi ha jóképű vagy, mindent vihetsz a nőkkel kapcsolatban. Ha nem vagy az és nem jössz be nekik, akkor pedig azért mindegy milyen vagy.

Öcséd a jóképűsége okán nyerő.

Nekem senki ne mondja, hogy egy vadidegen emberről, akit vki életében először lát, 50 méterről megmondja az életét. Kamu.

Mit látnak, ha meglátnak? Mi kelt jó benyomást? Vonzalmat? Pozitívumot? A cipőd? A zoknid színe? Nem, a jóképűség. Semmi más. Azonnal látszik a nő viselkedésén, ha jóképűt lát. Azonnal, és félreismerhetetlenül.

Régen azt hittem, a nőket meg kell hódítani, el kell nyerni a szívüket, s mindez a taktikán, technikán múlik. Lópikulát. A nő annak adja oda magát akihez vonzódik, az pedig a külső alapján dől el. Jóképű nyer, aki nem az, veszít.

A jóképű lehet nőverő is, bunkó, paraszt állat is, akkor is nyer. Miért? Mert a férfi-nő kapcsolat nem viselkedés, vagy gondolkodás alapú, hanem fizikális-szexuális vonzalom alapú.

Vonzerő = sikeresség a másik nem körében. Számszerűen mérhető sikeresség. A jóképű ismerőseim egymástól függetlenül azt mondták, könnyű a nőt megszerezni. Jah, kéremszépen, ha a csaj adja magát, úgy könnyű.

Jóképű - nem jóképű, mindent lehet - semmit nem lehet, győztes - vesztes. Winner - looser.

Ez a két szélsőség van. Némileg árnyalja a képet a "beletörődés" a nő részéről. A nincs ló, jó a szamár is példája. De az ritka.

A feleség szeretője, hogy-hogy nem jóképű. A női magazinok, nőknek való könyvek borítóján férfi félistenek mosolyognak. Sok könyv borítón láttam kigyúrt, borostás görög isteneket. Fekszik a csávó, a plafont bámulva, a paplan épp' csak takarja ékességét, keze a feje alatt, izmos, sármos, veszettül jóképű. Ilyen képek vannak a szerelmes könyvek borítóján. Modell szépségű férfiak.

Ez mit hirdet? Mit bizonyít? Napnál világosabb.

Vészmadár. 2019.11.24. 09:45:12

@lucius01: a kisugárzás fogalmát nehéz meghatározni. Abból indulok ki, hogy a vonzerő döntő mértékben genetikailag meghatározott dolog.
Volt például egyetemista koromban az egyik kollégium vezetője. Nem úgy volt jóképű, mint mondjuk Brad Pitt vagy Zac Efron. Ilyen majdnem kopasz, szakáll nélküli, kicsit ősemberes koponyaszerkezettel. Viszont brutálisan jó genetikája volt, nagyon izmos, sportos testalkat. Emellett durván tesztoszteronos kisugárzása volt a srácnak. Természetesen a nők imádták, a fél kollégium megvolt neki.

Erre gondolok kisugárzás alatt. És sajnos ez is genetikafüggő. Mondják, hogy "tegyél érte", de hogyan? Illetve visszakérdezek? Ő el tudná érni mondjuk a vézna béta testalkatát? Rohadtul nem, mert még attól is izmosodik, ha megiszik egy pohár vizet.

lucius01 2019.11.24. 16:26:00

Aláírom, igazad van. A kisugárzás a külső függvénye. Ami viszont genetika.