Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

2019. november 30. 10:54 - Vészmadár.

A férfi-nő piac: régen és most

Kereslet-kínálat van a férfi-nő piacon. Mint a világon bármilyen piacon... Mindenkinek van egy értéke, valamint elvárásai. Ha a felek úgy ítélik meg, hogy ezen elvárásaik és értékeik kölcsönösen passzolnak, akkor kapcsolatot alakítanak ki, amelyet mindaddig fent is tartanak, ameddig azt hasznosnak ítélik. Az együtt töltött idő és a közös emlékek hatására kialakul egyfajta kötelék, amely addig fenn is marad, amíg a helyzetük nem kerül tartósan olyan irányba, amely miatt a felekben felmerül a változás iránti igény.

A kapcsolat létrejöttében két tényező számít.

Az első a Vonzalom. Itt már felmerül egy jelentős eltérés. A férfiak vonzalomból eredő szelektálásából jóval kevesebb nő esik ki, mint fordítva. Egyszerűbben fogalmazva: egy férfinak a nők sokkal nagyobb része bejön, míg a nők őszinte vonzalmat a férfiaknak csak egy jóval kisebb hányada felé éreznek.

A második döntő tényező pedig a Személyiség. A neveltetés, a beállítódás, sok mindent lehetne itt felsorolni. Azaz a vonzalomtól függetlenül, racionálisan a nő milyen módon hozza meg a férfi-nő piaci döntéseit. Mennyire értékeli a komoly kapcsolathoz szükséges erényeket. Tehát a megbízhatóságot, a hűséget, a jellemet, a komolyságot, a "lehet rá alapozni" érzést, a gerincet, a tisztességet a kötelességtudatot.

Régen a második tényező jóval nagyobb jelentőséget kapott, mint most. Amikor nagyanyáink már húsz éves koruk körül férjhez mentek és szültek, az elvárások tekintetében a személyiségen jóval erősebb volt a hangsúlyt. Valami ilyesmi lehetett: legyen egy fokkal szebb az ördögnél, legyen stabil állása, jövedelemforrása, és legyen emberileg megfelelő. Azaz ne legyen alkoholista, szerencsejátékos, léhűtő, simlis, vagy éppen agresszív, nőverő stb. Habár a kapcsolatok ezáltal nem a vonzalmon alapultak elsősorban, de társadalmilag mégis ez volt az építő jellegű. Mindenkinek jutott pár, mindenkinek megvolt a maga motivációja, hogy hasznos tagja legyen a közösségnek. Dolgozott, betartotta a normákat, elvégre ott volt az asszony, a gyerek; a nő pedig beteljesíthette elsődleges rendeltetését, a szülést. (Nekem aztán ne mondja senki, hogy a nők gyerek nélkül is ugyanolyan boldogok!) Lehet, hogy a kapcsolatuk inkább afféle barátságon alapulhatott, szövetségen, társak voltak. Lehet a sötétben nem pont egymásra gondoltak, lehet a férfi szívesen leteperte volna a szomszédasszonyt, a feleség meg fantáziált a falu bikájára, de a legtöbben nem éltek a lehetőséggel (legalábbis nem mertek élni vele a következmények miatt). Továbbá a gyerekek is teljes családban nőhettek fel, férfi és női minta egyaránt része volt az életüknek.

Ma az elfeminizálódott, liberalizálódott, modern világunknak köszönhetően ez mind felborult. A nagy modernizáció és "progresszivitás" összességében az ösztönök szabadon való kiélését szolgálták. Na mire tippelsz, hogyan befolyásolta ez a férfi-nő piacot?

Pontosan. Míg korábban a Személyiség jóval nagyobb hangsúlyt kapott, addigra ma ez teljesen megváltozott. Ma már a kapcsolat létrejöttében szinte kizárólag a Vonzalom a döntő tényező. Persze a nők szívesen fogadják a hűséges, megbízható stb. tulajdonságokat is, DE CSAK A KELLŐEN VONZÓ FÉRFITÓL.

Ma a nők prioritásai szinte mind a külsőségeken alapulnak. Minél fiatalabb az illető nő, ez annál erősebben érvényes. Aki nyitott szemmel jár a világban, ez erről minden percben meggyőződhet. Elég csak megnézned azokat a dolgokat, amelyeknek a nők a célcsoportjai. Nézd meg például a filmeket. Évtizedekkel ezelőtt, amikor még nem volt ennyire felszínes a világ, még feltörhettek olyan férfiszínészek, akik bár vonzerő terén nem voltak olyan nagy értékűek, de a tényleges tehetségük megvolt. Jack Nicholson, Danny de Vito, Gene Hackman. Egyik sem kifejezetten az a szépfiú, de mind tehetséges művészek, akiket a színészi teljesítményükért szerettek.

Nézd meg, ma mi van... Alkonyat, Szürke 50 árnyalata, és hasonlók. Mindben jóképű, helyes, kigyúrt pasasok a főszereplők, akikért olvadnak a csajok. Nézd meg a női regények borítóit! Lefogadom, hogy jó eséllyel egy jóképű, borostás, belőtt hajú, helyes, izmos pasas fog rajta feszíteni. Na és Lakatos Levente? Vajon tényleg olyan tehetséges író, vagy csak azért futott be, mert egy férfimodell külsejű srác, akinek a nézésétől már élveznek a csajok, és ebből kifolyólag falják az erotikus könyveit is?

Nézd meg a zenei piacot. Shawn Mendes jelenleg a klasszikus példa a tinibálványoknak. Magyar viszonylatban csak pár név: Vastag Csaba, Pál Dénes. Vagy korábban SP. Tényleg olyan tehetséges zenészek ezek, akik a külső megjelenésük nélkül is ugyanilyen sikert értek volna el?

Menj fel egy chat oldalra, ahol nem kell fotót feltölteni, és beszélgess. Vajon azt fogják tőled kérdezni a csajok, hogy "megbízható, hűséges fazon vagy, aki szereti a gyerekeket és szeretne feleséget?" A francokat… annyit fognak kérdezni: "helyes vagy?" "hogy nézel ki?"

A Vonzalom, mint párválasztási szempont szinte kizárólagos lett. A csajok azt nézik meg egy férfin, hogy milyen a külseje, mennyire vonzó. Fognak rá irigykedni a barátnői? Lehet róla fotókat nyomni Facebook-on és a többi közösségi média felületen? Meg lehet vele jelenni valahol?

A világ ráadásul még továbbra is ebbe az irányba halad - bár már így is fényévnyi távolságokat tett meg a teljes elkorcsosulás felé. Ugye látjuk, milyen problémát okoz ez. A nők szinte kizárólag külső alapján döntenek, azonban a férfiaknak csak egy kis szelete ugorja át náluk a lécet. A munkaerőpiacon erre mondanák, hogy strukturális munkanélküliség. Azaz a nőknek csak az a kevés férfi kell, a többi le van ejtve, nincs hasznuk.
Mi következik ebből?

Aranyélet a szerencsés genetikai adottságokkal rendelkező férfiak számára. Mindenki más pedig felakaszthatja magát.

Csakhogy a nők azt valahogy képtelenek megérteni, hogy nem jut mindenki jóképű alfahím tartós kapcsolatra. Eleve miért akarnának ezek a férfiak csak egy csajt, amikor ösztöneik amúgy is arra biztatják őket, hogy minél több nőt, minél többször? Kaphat többet is, jobbat is.

Másodszor, még ha ezek a férfiak el is akarnak köteleződni, jóval kevesebben vannak, mint ahányan epekednek utánuk a csajok közül.

És persze a maradék férfi pedig társ nélkül, életuntan, boldogtalanul kell, hogy éljen.

Oké, nem állítom azt, hogy a világ már most visszaállt az állati szintre, ahol csak az ösztönök diktálnak kizárólagosan. De efelé haladunk. Jó, nyilván vannak még rendes lányok, akikben nem ANNYIRA erősek ezek a prioritások, akiknél a Vonzalom-Személyiség mérlegen mondjuk fele-fele az arány, vagy még talán kedvezőbb is. Akik tényleg komoly kapcsolatot akarnak, és a Személyiség erősebb szempont, mint a külső. Nyilván szeretik ezt sokan hangoztatni a nők közül. De ők hányan is vannak? Hány olyan nő van, akire ez igaz, és hány férfi, akinek jut ilyen nő?

Persze, látni néha párokat ilyen szempontból, nem tagadom. Látni csúnyább férfiakat is nővel. De ehhez olyan szintű szerencse kell, ami egyszerűen nem jut minden béta férfinak. Hogy pont jókor legyen, jó helyen, pont megismerjen egy ilyen lányt, aki pont nyitott az ismerkedésre, és pont megegyeznek személyiségileg annyira, hogy a külső hiányosságok ne borítsák fel az egészet. Nő, aki nem ribancosodott el, nem megy a korszellem után, nem annyira felszínes, akinek nincs olyan egója… kihalásban lévő faj.

Ez sajnos a kivétel, és nem a szabály. Szóval a bullshiteket kéretik nem puffogtatni. Igen, én is ismerek egy-két ilyen párt. De mindegyik ilyen párra jut száz másik, amelyekre a fenti szabályok igazak.

Észre kellene már venni, hogy egy társadalom addig életképes, amíg a tagjai motiváltak a fenntartásában. Ma sokak számára az egyetlen motiváció a "nem kéne éhen halni" érv. Semmi más. Mert a társadalom fenntartásának feltétele, a szexualitás rendszabályozása. Igen, vagyok olyan szemét, hogy kimondom: korlátozni kell a szexualitást. Mert mi lesz, ha nem? A társadalom szép lassan elfogy. A statisztikákat elég megnézni arról, hogy folyamatosan csökken a népességszám. Ehhez pedig még vegyük hozzá, hogy a statisztika elhallgatja, hogy a születéseknek hány százaléka a tényleges fehér magyar gyerek. Tudod te, miről beszélek. Ha nem, javaslom, keresd fel valamelyik északkeleti kórház szülőosztályát...

Jó kilátások a jövőre nézve, igaz? Az ilyen dolgok miatt is érzem azt, hogy a fehér emberek napjai meg vannak számlálva…

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://veszmadar-demonai.blog.hu/api/trackback/id/tr3215331520

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lucius01 2019.11.30. 17:12:26

Az egyik kolléganő feltűnően undok velem. Köszön, de ezen kívül érezteti, hogy ne is szóljak hozzá. Magától rám se néz, nem beszél velem, holott semmit nem tudhat rólam. (én is új vagyok) A jóképű kollégával viszont örömmel beszél, nevetgél. Vajon mi a különbség oka? Egyértelmű.