Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

2020. május 22. 09:34 - Vészmadár.

Miért gondolom azt, hogy a késői szüzesség megöli a libidót?

A cím nem pontos. Nem csak gondolom. Meg vagyok róla győződve teljes mértékben. Mielőtt véleményt alkotnál, olvasd el a cikket - utána ítéld meg, hogy vajon igazam van-e!

Tudod rólam, hogy késői szűz voltam. Hogy a középiskolás és egyetemi éveim szinte teljes kudarcok voltak. Hogy milyen pszichés problémák alakultak ki nálam, amelyek erre vezethetőek vissza.

Amit azonban még nem tudsz, hogy volt nekem egy időszakom, amikor élveztem a lányok figyelmét. Még kiskoromban. 11-12 évesen. Nem viccelek! Voltak barátnőim. És nem csak úgy, ahogyan te azt elképzelnéd, hogy 11-12 évesen hogyan "járnak"... nem csak egy arcra puszi volt. Na de lássuk a történetet!

11 évesen, amikor ötödik osztályba kerültem, összebarátkoztam az egyik osztálytársammal. Hívhatjuk Jocinak. Joci rossz gyerek volt. Nem tanult, folyton rosszaságokat csinált, igazi vásott kölyök volt. És természetesen nem volt rám jó hatással. Az én jegyeim is romlottak, tanulmányaimat elhanyagoltam. Volt, hogy kiszöktünk az iskolából makukáért. Vagy beírást kaptam, amiért valami kissráctól egy kis fenyítéssel elvettem a labdát. Vagy homokot szórtunk a menzán a vízbe. Joci azért alaposan kihasznált engem. Sokat időzött nálunk - mert volt számítógépem - és amolyan lelki hatással igyekezett belevinni mindenbe. Furcsa, de erre így több, mint másfél évtized távlatából is emlékszek.

Másoltam a viselkedését. Szinte mindenben. Hobbikban, szövegekben, megnyilvánulásokban, magatartási elemekben. Merthogy menő akartam lenni. Valamennyire sikerült is. Szerintem minden kölyök vágyik arra, hogy menő legyen. Persze letagadják, a szülők meg óva intik a gyerekeket minden "Jocitól", de azért a vágyat nem tudják kiirtani belőlük. Hogy a felsőbb körökbe tartozzanak, hogy az iskolai hierarchiában feljebb kerüljenek.

És lett barátnőm. 11 évesen először Barbi. Vele még nem nagyon voltak "komolyabb" műveletek, csak szájrapuszi meg hasonló. Azonban emlékszek, egy alkalommal mi ketten meg egy barátnője elmentünk az egyik játszótérre, ahol amolyan felelsz vagy merszet játszottunk. És a feladatok többsége abból állt, hogy szexet kellett imitálnunk.

Na azt sose felejtem el! Nem voltak gátlásaim még, nem voltak szorongásaim. Tiszta voltam és ép pszichésen. Olyan erekcióm volt akkor kissrácként, hogy szerintem simán meg tudtam volna dugni ott mind a két csajt. Hosszú ideig élt bennem az az emlék. Később csókolóztunk is, de az a játszótéri jelenet mindent vitt vele.

Volt utána Móni. Szintén 11 évesen. Vele úgy kerültem össze, hogy először szintén valami felelsz vagy mersz játék volt és smárolnunk kellett. Barbival csak amolyan színészies csók volt, hogy a szám összeért az övével és ennyi. Na de vele... Olyan nyelvest kaptam tőle - 11 évesen! - hogy csak néztem. Később összejöttünk. Tudott smárolni a kiscsaj! Plusz voltak már taperolások és hasonlóak. Fogdosások. És erekciók persze. Nyilván nem ment tovább a történet - de a szexuális energiám itt is az egekben pörgött és szerintem simán meg tudtam volna csinálni.

Voltak még másokkal is ilyen csókolózások és kezdetleges érintkezések, de velük most nem szaporítom a szót. Jöjjön helyette még a harmadik. Vivien. Akkor már 12 éves voltam, ő egy évvel idősebb nálam. Vivien barátnőjével pedig Joci jött össze. Általában a mi lakásunkon voltunk, amíg senki más nem volt otthon. 

Hát... szerintem akkor igencsak közel jártam ahhoz, hogy legyen valami komolyabb szexuális élményem. Én hanyatt feküdtem, ő az ölemben ült, smároltunk, és én hátulról benyúltam a farmerjébe. Igen, mindenféle akadály nélkül a meztelen seggét fogtam! Erekció? Mint a gyémánt!

Azonban a Jocival való barátságomban nem éreztem jól magam. Egyre inkább fogolynak éreztem magam, aki be van hálózva. A barátságnak emiatt véget vetettem, még a hetedik osztály kezdete előtt. Talán Joci azt hitte, hogy rá akarok nyomulni a nőjére, ezen végképp összebalhéztunk.

Szóval Jocival nem voltunk többé barátok. "Megjavultam." Nem voltak beírások, figyelmeztetők. Jó jegyeket kaptam. Új barátokat szereztem.

Ugyanakkor ezzel a döntésemmel szépen búcsút mondtam a női nemnek is hosszú-hosszú időszakra. Kínzó, szenvedéssel teli időszakra.

Mi történhetett? Hát, talán az, hogy önmagam kellett lennem. Csak ugye, mint tudjátok rólam, elvált családból származom, ahol a szüleim jóban voltak barátilag, így hát én is csak a férfi-nő közötti barátságon alapuló kommunikációt láthattam. Nem is akarom túlragozni. Nem volt előttem minta. Nem tudtam, hogyan kell kommunikálni a nőkkel. 

Középiskolába érve már jóval gátlásosabb lettem. Nem tudtam feloldódni társaságban, nem tudtam hogyan kommunikálni kezdetben. Aztán ez később megoldódott valamennyire, nagyjából sikerült belerázódnom a mindennapokba, de a csajokkal semmilyen eredményt nem értem el.

"Legyünk barátok." "Nem úgy nézek rád." Barátzóna. Minden próbálkozásom ugyanúgy végződött.

Az én lelkem pedig évről évre egyre jobban sérült. 15 évesen még semmi bajom nem volt azzal, ha ki kellett állni az osztály elé felelni. Azt sem tudtam, mi az a lámpaláz!

18 évesen már igen. Az első súlyosabb mérföldkő az volt, amikor magyarórán felelés közben rosszul lettem. Szédültem, alig láttam, kivert a veríték, remegtem, mint a kocsonya, nehezen lélegeztem. Onnantól kezdve minden szóbeli felelet egy kínszenvedés volt számomra. 

Vajon miért? Mert egyre rosszabbul éreztem magam a bőrömben. Egyre inkább lúzernek éreztem magam. Amikor végigtekintettem az engem bámuló szempárokon, már nem ugyanaz volt, mint 15 évesen. Hanem magamat egy értéktelen, két lábon járó kudarcnak éreztem, és képtelen voltam megállni más emberek előtt.

És ez évről évre romlott. 18 évesen születésnapomon már belül zokogtam, hogy szűz vagyok. 19 évesen még rosszabb lett. 20 évesen már minden bajom volt. Kettessel kezdődik az életkorom, és még mindig a nullán állok!? Egyre rosszabb és rosszabb lett minden az idő múlásával. Nem tudom, mikor múlhatott el pontosan, de egyszer azt vettem észre, hogy már nincsenek reggeli erekcióim. Már nincsenek olyan szexuális energiáim, mint régen.

Egyetem alatt ez csak fokozódott, hiszen ott sem sikerült gyakorlatilag semmilyen sikert elérni, leszámítva egy-két csókváltást.

Folyamatos hanyatlás, csúszás lejtőn egyre nagyobb sebességgel. Mire ott tartottam, hogy 22. életévemben összejött egy egyéjszakás kaland (második szexuális aktusom), gyakorlatilag semmit nem tudtam tenni. Hosszú kínlódásos előjáték, rövid aktus, majd lelankadás eredmény nélkül. Erről lehet írok majd egy Visszatekintést.

Így történt, hogy mire összejött életem első komoly kapcsolata (Dóri), addigra már olyan szinten tönkrementem, olyan mértékű szexuális szorongásaim lettek, amiket azóta sem sikerült kezelnem. Dóriról a történetemet már olvastad, úgyhogy tudod, milyen újabb és újabb megsemmisülés lett a sorsom.

Hát EZÉRT hiszem azt, hogy a késői szüzesség megöli a libidót. Csak valahogy ezt senki nem értette meg sohasem. Sem a pszichológusaim. Sem a szüleim. Sem az a két nő, akiket szerettem, és megnyíltam előttük végül. Senki nem értette meg. 

Pedig számomra a napnál is világosabbak az ok-okozati összefüggések.

Lassan betöltöm a 28-at, és ez máig nem szűnt meg. Ha most összekerülnék egy új nővel, és szexuális helyzetbe kerülnék vele, szinte látom magamat, mi lenne. Pánikszerű tünetek. Remegés, gombóc a torkomban, menekülési kényszer, és persze nulla szexuális vágy.

Ki fogok ebből valaha keveredni? Kétlem. Itt már nincs segítség.

Csoda ezek után, hogy az lettem, aki most vagyok? Szerintem teljesen érthető.

...így lettem én Vészmadár...

4 komment
2020. május 16. 19:08 - Vészmadár.

Talán ez egy jel volt...

Elrepült a madaram. A papagájom. Egy éve neveltem. Etettem, itattam, gondoztam, reptettem. Amikor eltört a lába, meggyógyítottam. Játszottam vele, foglalkoztam vele. És elrepült. Az egyetlen élőlény, aki igazából csak az enyém volt. Rám szállt minden alkalommal. A tenyeremből evett, a vállamon volt, szerintem a madarak módján szeretett engem. 

Nincs többé. Valószínűleg vagy megfogta egy állat, vagy simán éhenpusztult. 

Furcsa az élet, nem? Ennyi kis örömömet is elveszi tőlem. Most valahogy megint vágyok arra a bizonyos meteorra. 

Lehet egy intő jel volt. Ugyanis történt, hogy eljöttünk Dórival anyámhoz. Hoztuk a kutyát (mert már van egy apró termetű jószágunk), és hoztam a madarat, hogy megmutassam. 

Megérkeztünk, kiraktam a kertbe. 

Fogalmam sincs mi történt. Egy percre bementem. Mire vissza jöttem, a kalitka nyitva volt, a madár sehol. Azaz dehogynem. Repült magasan, messze tőlünk. És nem jött vissza. Elrepült. 

Hát gondolom, amikor leraktam, valamit rosszul csináltam. Igen, egy béna állat vagyok. 

Megérkeztünk anyámhoz, mint egy "család" és máris oda a madaram. Az egyetlen madaram. 

Tetejébe még születésnapot is ünnepeltünk. Legszívesebben bementem volna a régi szobámba egy üveg töménnyel leinni magam és gyászolni. De nem tettem. Jó képet vágtam. Ez csak egy madár. Pár évet él és kampó, kit érdekel, nemigaz?! 

De legbelül marcangolt a tehetetlen düh és a fájdalom. És persze az önutálat. Még egy rohadt papagájra sem tudok vigyázni. Nem hiszem, hogy nekem kéne szaporodnom!

Valahogy ezt a folyamatot megfigyeltem már az életemben. Megszeretni valakit, aztán nincs többé. Mi értelme van ennek? Vajon ha tényleg megvalósítanám a régi tervemet, és egyedül elvonulnék a világ elől egy lakásba, akkor lenyugodnék? 

Vágyok az érzelemmentes állapotra. Az apátiára. Amikor nem érdekel semmi. Nincs se pozitív se negatív érzelem. 

Gondolom az világos, hogy az előbbiből nincs éppen túl sok amúgy sem... 

2 komment
2020. május 02. 20:25 - Vészmadár.

Hazugságboncoló: "A férfiak félnek az erős nőktől"

Ez is tipikusan olyan közhely, amelybe lépten-nyomon bele lehet futni. A nők általában ezt mély meggyőződéssel hangoztatják, és leginkább önmaguk megnyugtatására használják, amiért nincs komoly kapcsolatuk, és senki nem akar tőlük többet az ágynál.

Először is tisztázzuk: ki számít erősnek?

Számomra például erős nő a pénztáros az élelmiszerboltban. Aki egyedül neveli a gyerekét, mert a férje meghalt betegségben. Aki nem túl előnyös külsejű, és a férfiak legfeljebb csak hanyatt akarják vágni, de nem akarnak tőle semmi komolyat - pláne, hogy még gyerek is van. Akinek nincs is túl sok családi segítsége, mert mondjuk a szülők betegek vagy alkoholisták, vagy akármi.

Na ő nekem erős nőnek számít. Az élet folyamatosan próbatételek elé állítja, megerőltető munkát végez, nem kap kiváltságokat a társadalomtól (mivel nem elég szép hozzá), foglalkoznia kell a gyerekkel, és kevés pénzből kell megteremtenie az élethez szükséges feltételeket.

Erős az, aki bírja a nehéz megpróbáltatásokat. Aki képes újra és újra megküzdeni az élet kihívásaival. Akinek ténylegesen is súlyos akadályokkal kell megküzdenie.

Ám a nők fejében az "erős nő" valami egészen mást takar. Sokféle meghatározást olvashatunk - amikben közös, hogy egyaránt bullshitek. A valóságban az általuk erősnek tartott nő leginkább egy folyamatosan bizonyítani akaró, uralkodni vágyó, kisebbségi komplexusait férfias viselkedésformák mögé bújtató, irreálisan magas elvárásokat támasztó, másokat elnyomó kibírhatatlan nő.

Amikor a nők általánosságban "erős nőről" beszélnek nekem lelki szemeim előtt leginkább egy multinál dolgozó, törtető, karrierista, dekoratív csaj jelenik meg, aki simán kiszúr a kollégáival, ha teheti, csak a saját érdekeit nézi, férfiakból pedig kizárólag a legjobbat akarja. Kigyúrt, jóképű, kockás hasú, saját lakás, menő kocsi, magas jövedelem. Az ehhez a típushoz jellemzően tartozó személyiségvonások, mint a flegmaság, nagyképűség, mások lenézése, bunkóság, kihanemén stílus stb, számukra vonzók. 

Egyetlen közös vonás van a kétfajta megközelítés között: nem igazán kellenek a férfiaknak.

Amit én hívok erős nőnek, az azért nem kell, mert általában nem túl vonzó. Hiszen, ha jócsaj valaki, akkor szinte garantált, hogy könnyített üzemmódban játssza az életet, előjogokat kap a társadalomtól. A vonzó nők - és a nők jelentős része vonzó - egyszerűen ritkán kerül olyan helyzetbe, ami erőt kívánna tőle. Számukra nincs szükség erőre, hiszen miért is kellene? Nézd meg bármelyik multicég női alkalmazottait. Garantálom, hogy leginkább 20-50 közötti jó külsejű csajokat fogsz látni. Zenéltem már céges bulikon, tudom miről beszélek, higgy nekem. 
A csúnyább nők, akiknek nincsenek előjogaik emiatt... na nekik már muszáj erősnek lenni! Ők nagyjából olyan kihívásokkal néznek szembe, mint a férfiak. Ha nem is teljesen, de azért az ő élethelyzetük közelebb áll a férfiakéhoz.

A nők fejében élő "erős nő" szintén nem kell a férfiaknak. De nem azért, mert félnek tőlük! Hanem mert teljes mértékben hiányzik belőlük az, amik egy férfi számára fontosak egy komoly kapcsolatban. Mi nem akarunk a kapcsolatunkban folyamatosan versenyezni, kötelező elvárásokat teljesíteni. Nem akarunk egy műférfit, akivel állandóan harcolni kell. Nem akarunk egy mindenben hibát találó nőt, aki bármikor dobhat minket. És a sárkányokat sem igazán szeretjük. Ráadásul sokunknak mi értelme lenne próbálkozni náluk? Úgysem vagyunk nekik elég jók!

 

És egy off-topic:
https://veszmadar-demonai.blog.hu/2020/04/07/csak_egy_tanulsag_tegnaprol

Frissítettem a bejegyzést. Lehet, velem van a baj, de én nagyon felidegesítettem magam...

1 komment
2020. április 14. 13:29 - Vészmadár.

"Az előnytelen külsejű férfiaknak is lehet nőjük..." - de akkor hol a baj?!

Jól olvasod a címet, de azért pontosítok:

Az előnytelen külsejű férfiak számára is van esély, hogy barátnőt szerezzenek.

Én ezt az álláspontomat eddig is vállaltam, ezután is vállalni fogom. Mert van rá esély. Mondok is  példát a saját életemből, amit egyúttal ki is elemzek.

Elek és Ramóna. Ismertségem velük hajszálnyival több a köszönőviszonynál, elsősorban Ramónával beszélgettem pár alkalommal. Házaspár. 

Kezdjük az elemzést Elekkel (27 éves), úgy könnyebben érthető lesz, mire akarok ezzel a szándékosan provokatív címmel kilyukadni. Elek ronda. Nem csak arról van szó, hogy nem áll jól a haja vagy ilyesmi, hanem tényleg csúnya. Ahogy haverom nyilatkozott róla: "hát ez g*cironda pali". És tényleg az. Olyan, mint egy gnóm, alacsony, olyan apró disznószemek, enyhén kancsalít, sörhas, koboldszerű arcvonások, amiket a szemüveg csak még tovább ront. Karja-lába nyilván megvan, de nagyjából szerintem ebben ki is merülnek a vonzó tulajdonságai. A nők szerintem 3 pontnál biztosan nem adnának neki többet a vonzerejére. És nem is gazdag!

Felesége Ramóna (30 éves) viszont egész szép darab. Nem egy luxusfeleség, dehát sok férfinak ahogy észrevettem amúgy is jobban bejönnek az egyszerűbb, természetesebb nők. Olyan kis bájos. Elekkel kb. egyforma magas, vékony, szőke, szerintem tízes skálán 6-7 pont között simán van.

Talán nyolc éve vannak együtt, ha jól emlékszek, már férj és feleség. Hihetetlen ugye? Akik ismerik őket, szintén értetlenkednek, hogy "hát ez meg hogy?". Mi a francért van együtt Ramóna Elekkel?! "Mi a francot láthat benne?!" Pedig, ha kicsit aláásunk a lélektani tényezőknek, rájöhetünk, mi is a magyarázat!

Ramóna az az igazi szürke kisegér. Önbizalma szinte nulla. Csendes, visszafogott, és leírom: áldozattípus. Meghunyászkodó lehet, izgulós, idegeskedős, magabiztosságnak nyoma sincs benne. Tipikusan az, aki alárendeli magát másoknak, hogy elkerülje a konfliktust. 
Elek egy nagyképű, okoskodó, tudálékos, ellenszenves nyomorék stílusú fickó, aki simán eltűri, hogy a felesége cipekedjen helyette (saját szememmel láttam). Gyanítom, hogy kifejlődött benne az évek alatt az énvédelmi mechanizmusának köszönhetően egy adag nárcisztikus vonás, hogy kompenzálja a csúfságát.

Ramóna édesanyja - bár nem mondta ki nyíltan - de úgy raktam össze a képet, hogy az édesanyjának van betegsége, és elég... nehéz természet lehet. Amolyan mérgező szülő típus. Azt is tudni érdemes még, hogy Ramónát párszor már kihasználták elmondása szerint. Volt ott mérgező személyiségű pasas (aki öngyilkossággal fenyegetőzött állítólag, ha nem lesz vele), és volt ott szerintem alfahím is (Ramóna szavaival élve "olyan...szép volt. És tudta magáról, hogy szép, és ezzel vissza is élt)". Szóval volt mögötte úgy négy-öt kudarcba fulladt pasiügy, ami tovább rontotta az amúgy is alacsony önértékelését.

Akinek van némi lélektani logikája, az már össze is rakhatta a képet. Adott egy önbizalomhiányos lány, aki összeismerkedett egy rút pasassal. Nyilván Elek azért megtett mindent érte, hogy összejöjjenek. Ez Ramóna számára - önbizalomhiány és alfahímes tapasztalatok után - igencsak nyerő volt, így összejöttek. Ramóna szerintem azzal is tisztában van, hogy Elek nem lépne félre, hiszen lehetősége sem lenne rá. Ramóna gondolom a saját értékét beárazhatta nagyjából erre a szintre, ráadásul mivel manipulálható és gondolom önmagának is hazudik sokszor, rajong Elekért. Ezt a szót is ő használta. Imádja. Elek dirigál, de ez őt nem zavarja. A komoly kapcsolatnak köszönhetően létrejött egy élettársi, majd házastársi kapcsolat, amely lehetővé tette neki az összeköltözést Elekkel, ezáltal kimenekülhetett a mérgező szülői környezetből. (Megjegyzés: a lakást még a CSOK előtt vették, a jelenlegi árnak kb. a 40% százalékáért). Elek meg persze gondolom gnóm pasasként örült, hogy összejött egy Ramóna szintű lány, és gyorsan gyűrűt húzott az ujjára, valamint kellően el is nyomja a nőt, letöri a személyiségét annak érdekében, hogy véletlenül se jusson eszébe kicsit kinyílnia.

Íme egy igaz történet, amely bebizonyítja, hogy a csúnya férfiaknak is van lehetősége nőt szerezni.

De akkor... mi ezzel a baj? Szinte látom magam előtt, ahogy a sok gyakorikérdéses faszjankó most elkezdené verni a mellét, hogy na látod, ha még egy Eleknek is sikerült, akkor tényleg csak a lúzerség miatt nincs mindenkinek nője. Megmondom én hol a hiba. (Előtte persze az összes ilyen megmondóemberes patkánynak a jó kurva anyját.)

Ott a hiba - és ez KURVÁRA NAGY HIBA - hogy NEM JUT MINDENKINEK RAMÓNA. Alapvető matematika. Nézzük már meg először, hogy a férfiak hány százaléka nem éri el vonzerőben a nők által vágyott szintet? Szerintem - magyar helyzetet nézve - úgy a fele legalább. Van a felső maximum 20%, akikért epednek a nők, van akikkel beérik és van a többi, akire rá se bírnak nézni. Általánosságban...!

...Mert nyilván vannak kivételek. Vannak Ramónák. Vannak alacsony önértékelésű, önbizalomhiányos, csendes, szürke kisegerek, akik főnyereménynek tudnak tartani egy ronda pasast. DE ŐK MENNYIEN IS VANNAK? 100-ból hány nő ilyen? Kettő? Öt? Nyolc? Az biztos, hogy nagyon alacsonyan van az arány, mindenképpen egy számjegyűnek tippelném.

Ha tehát van mondjuk 50 pasas, aki külső szempontjából megszívta, és 5 nő, aki ténylegesen látja bennük a partneri potenciált, akkor rögtön rájövünk, hogy bizony 50 férfiból 45-nek NEM JUT NŐ.

Mert nem lehet mindenki jókor jóhelyen.

Nem fognak mindenkit diákmunkán beosztani pont egy Ramóna mellé.

Nem fog találkozni mindenki olyan nővel, aki PONT önbizalomhiányos, PONT szakítás után van, PONT nyitott rá, PONT mérgező szülői háttérből menekülne, PONT olyan személyisége van, aki tényleg tud örülni egy csúnya férfinak, amennyiben az odaadást mutat felé.

A Ramóna jellegű nőkért úgy kapkodnak, mint az 1000 Ft-os csirkemellért a Tescoban. Minden átlagférfi - értsd: nem alfahím - ilyen nőt akar valójában. Aki képes elfogadni őt ténylegesen. Pontosan, jól gondolod, az alacsony önbizalom bizony jó szempont, ha egy férfi komoly kapcsolatot keres. Mert hát mit is takar a "magabiztos, erős" nő? Hogy magasan vannak az elvárásai, amit nem lehet megütni átlagos adottságokkal.

Mindenki Ramónákat keres a húspiacon. És ha óriási szerencséjük lesz, és találnak is egyet, akkor arra hatodik fokozatba kapcsolva fognak ráhajtani, és ha sikerült megszerezni - ami a Ramóna személyiségű nőknél nem nehéz, ha egyedülálló - akkor bizony igyekeznek úgy kisajátítani, ahogy csak tudják, minden eszközt bevetve ehhez.

Végszóul visszakanyarodnék az alapállításomhoz:

Az előnytelen külsejű férfiak számára is van esély, hogy barátnőt szerezzenek.

Csakhogy ők jóval többen vannak, mint a számukra elérhető nők, ezért NEM TUD MINDEGYIK SIKERT ELÉRNI.

Az egyik sikere maga után vonja, hogy a többiek számára máris csökkent a siker lehetősége, kevesebb az esély.

Amúgy kimondom nyíltan: irigylem az Elekeket a világon. Akiknek sikerült egy Ramónát szerezni. Mit nem adtam volna én is fiatalabb koromban, ha van az iskolában egy Ramóna, akinek én lettem volna a főnyeremény...!

5 komment
2020. április 07. 13:05 - Vészmadár.

Csak egy tanulság tegnapról

Valahogy az élet mindig igazolja a nézeteim helyességét...

Tegnap este feljött Dóri egyik kolléganője, 21 éves finom kis csajszi. Így hárman ittunk pár pohárral. Nyugi, ez nem valami pornós sztori lesz, nem úgy fejeződik be, ahogy a férfiábrándokban szokott. Azonban bevallom, szeretek így Dóri társaságával is bandázni. Valahogy általuk (is) mindig igazolást nyernek az elméleteim. Hús-vér emberek, nők, férfiak, akik a gyakorlatban úgy élik az életüket, úgy hozzák a döntéseiket, ahogy itt a blogomon megosztom, hogy szerintem hogyan működik a világ. 

Szóval beszélgettünk, kicsit iszogattunk. A csaj - hívjuk Laurának - olyan többszáz like-os formás falat. Lauránál bepróbálkozott az egyik kollégájuk - aki legyen mondjuk Karcsi. Karcsi a húszas évei végén járó srác. Sok mindent írhatnék róla, de a történet - és persze a nők! - szempontjából a legfontosabb tulajdonsága: Béta. 

Szerintem amúgy rendes srác, párszor már volt ő is a társaságban, vagy volt fent nálunk inni. Csendesebb, visszahúzódóbb, de egyébként intelligens, tisztességes pasas, aki betartja az alapvető normákat. Tud beszélgetni emberileg abszolút rendben van. Csakhát szerencsétlen... Béta. Testalkata sem valami erős, arcvonásai sem éppen a női nedves álmokba illeszkednének. Ám próbálkozik még Karcsi, lépéseket tett Laura felé. Bókolt, udvarolt, amit szoktak.

Már-már tragikomikus, ahogy az élet mennyire igazolja a nézeteimet. Karcsi Lauránál való próbálkozása hónapokkal ezelőtt történt, de még a mai napig felmerül a téma. És milyen módon? Úgy, hogy Karcsi nyomulós volt, nem tartotta be a határokat, továbbá mit is gondolt magáról; ehhez pedig sok-sok poén társul, aminek Karcsi van a középpontjában. Tudod, olyan jellegű poénok, aminek az alapja, hogy Laura mennyire taszítónak találja Karcsit, és hogy Karcsi mennyire gáz.

Ezen a ponton még a naivabbak feltételezhetnék, hogy talán tényleg Karcsi rontotta el, talán tényleg ő nyomult, talán tényleg nem jól kivitelezte az ismerkedést. Blablablabla. 

Ugyanis szóba került öcsém. Igen, a 10/10-es külsejű, kigyúrt, jóképű, hibátlan genetikájú srác, akinek sehol egy bőrhibája se egyéb más baja. Dóri megmutatta Laurának a profilját. Hát apám, látnod kellett volna azt a reakciót! Rögtön huncut mosoly a száj sarkában, kikerekedett szemek, amelyekből sugárzott, hogy nagyon koncentrál, mert igencsak felkeltették az érdeklődését. Még az arca is pirosabb lett, nem viccelek! Nézegette vagy fél percig, aztán mondta, hogy "hát bejelölhetné vagy ráírhatna". Sugárzott belőle ez a "ahh, de aláfeküdnék ennek a pasinak" állapot!

Öööö, akkor most hogy is van ez? Az egyiktől a finom közeledés is zaklatás, a másiktól meg még ő kéri, hogy hajtson rá? Más területeken az ilyen "kettős mércének" számítana. Vagy az csak akkor használható fogalom, ha a nőknek előnyt biztosít?

Költői kérdés volt, persze, hogy ez a helyzet. Sosem a közeledés módja számít, hanem az elkövető személye. A ismeretlenül ráírás is használható módszer - ha a megfelelő személytől származik. A "Szia, szimpatikus volt a profilod, gondoltam bejelöllek blablablablablablablabla" szövegek megítélése alanyi. Az omegahímtől zaklatás, a bétától csak simán gáz, az alfától határozott és férfias.

Természetesen írtam tesómnak, hogy van itt egy vihető csaj számára. Nyilván én tudom, hol állok a táplálékláncban - de legalább a családban maradjon már, ha van vihető ribanc, nem igaz? Sok mindenkivel szúrnék ki szívesen az életben, ha lenne hozzá hatalmam, de a családomat igyekszek támogatni. Ha csajjal, akkor csajjal.

Azért azonban kiábrándító szembesülni a valósággal. Hidd el nekem, nem örülök annak, hogy igazam van. Én örülnék a legjobban, ha bebizonyosodna, hogy a nézeteim tévesek, a világ mégsem olyan felszínes és rohadt hely, mint amilyennek gondolom. 

De így működik a rendszer. És tudod, amikor folyamatosan ezt tapasztalja az ember, akkor egyre jobban érlelődni fog benne a gondolat, hogy ilyen játékszabályok mellett ő inkább nem akar játszani. Esküszöm, ha valahogy sikerülne fenntartható módon lakáshoz jutni, egyre inkább úgy érzem, hogy beköltöznék, aztán határozatlan ideig bekapcsolnám a "mindenki hagyjon békén, és dögöljön meg a világ" üzemmódot.

 

Frissítés:
A kis Laurácskának lett pasija. Vagyis nem járnak, nincsenek együtt - csak szexkapcsolat.

ÉRTITEK KEDVES OLVASÓIM, HOGY MIRŐL VAN ITT SZÓ!?

A csaj, aki szabályosan fel volt háborodva Karcsi közeledésén, szexkapcsolatba kezd. Szerencsétlen srácot hónapokig gúnyolták a háta mögött, poénokat csináltak belőle, kibeszélték, megalázták, kiröhögték, mert normálisan - hangsúlyozom: normálisan! - bepróbálkozott a csajnál. Érzelmekről beszélt neki, tervekről és komolyan akarta volna őt.

És ugyanaz a Laura vállalja a ribanc szerepét, és mindenféle elköteleződés és egyéb nélkül szétteszi a lábát egy másik srácnak. Vajon ennél a srácnál miért nem háborodott fel? Főleg, hogy ez nem kapcsolatot akar tőle, csak megdugni. Érdekes, milyen különböző módon történik a férfiak megítélése...

Ez aztán nem semmi!

Amikor folyamatosan ilyeneket tapasztalok évtizedek óta, akkor csoda, hogyha van bennem nőgyűlölet?!

6 komment
2020. április 04. 19:44 - Vészmadár.

Talán még mindig vannak démonaim...

Villámbejegyzés.

Dóri véletlenül belépve maradt a Facebookjában. Szemét vagyok, belenéztem az archivált beszélgetésbe. Tavaly váltott pár szót az exével. Semmi komoly téma, csak felszínes hablaty.

Nem olvastam tovább, rögtön kiléptem. Mert elkezdett remegni a kezem. A testem. Kezdem érezni megint azt a gyilkos indulattal fűszerezett dührohamot és a sírógörcsös idegösszeomlást. Nem akartam tovább olvasni. Kiléptem.

Meg megnyugszok. Foglalkozok valami pihentető dologgal. Nem fogok piálni. Ma nem. Inkább edzek egyet.

Viszont maga a tény, hogy még mindig ilyen reakciót vált ki belőlem ennyi is, hogy láttam egy beszélgetést vele (még ha semleges témában is) elég volt ahhoz, kijöjjön megint ez a démonos érzés. Kisebb mértékben, jóval kisebb mértékben, mint régen, de kijött.

Talán még mégsem gyógyultam meg teljesen.

Vajon meg fogok valaha?

3 komment
2020. március 26. 14:00 - Vészmadár.

A nők utálják a béta férfiakat?

Nem.

Sokszor találkozni - elsősorban az interneten - olyan hozzászólásokkal, amelyek szerint a nők ellenszenvvel, utálattal, netán gyűlölettel viseltetnek a béta férfiak iránt. Szerintem ez nem igaz. Had meséljem el egy közelmúltban történt élményemet.

Házibuliban voltak. A házigazda és én voltunk férfiak, és négy nő volt a társaságban (Dórival együtt). Egy másik nő a házigazda élettársa volt. A maradék kettő egyedülálló.

Ment a házibuli, fogyott az ital, hangosabb lett a zene, tehát tényleg olyan igazi jó kis házibuli hangulat volt. A házigazda szólt, hogy fog még jönni két barátja. Mindkettőt ugyanúgy hívták, legyen most ez a keresztnév a Csabi. Egészen pontosan: Alfa Csabi és Béta Csabi. A két Csabi ugyanolyan életkorú volt nagyjából, mindkettő egyedülálló.

Először Béta Csabi érkezett meg. Szegénykén láttam, hogy sajnos nem éppen szerencsés külsővel áldotta meg a sors, a jóképűségtől fényévek választották el, testalkatra is olyan kisebb gyengébb alkat volt. Személyiségre? Őszintén szólva nekem szimpatikus volt, ahogy váltottam vele pár mondatot. Csendes, de egyébként normális, intelligens srác (srác? már negyven felé közeledett).

Azonban feltűnt, hogy gyakorlatilag csak én és a házigazda beszélgetünk vele. A többi nő a köszönés után szinte levegőnek nézte. Mintha ott sem lenne! Egyáltalán nem nyitottak felé. Szóval szerencsétlen srác félórán belül le is lépett inkább. Mondta, hogy sokat dolgozott, fáradt - de ugye mindannyian tudjuk, hogy ez csak az alibi. Az őszinte az lett volna, hogy "látom, hogy mindenki magasról tesz rám, úgyhogy inkább megyek."

Nem úgy Alfa Csabinál, aki nem sokkal később érkezett meg! Rövid időn belül szinte mindent tudtunk róla. Hol dolgozik, hol dolgozott, mikkel foglalkozik. Kommunikáltak vele, kérdeztek tőle, jó képet vágtak a szövegeihez, nyitottak felé és kezdeményező magatartást tanúsítottak.

Hihetetlen volt átélni azért ezt a helyzetet, amikor iskolapéldáját láthattuk annak, hogy a gyakorlatban a nők mennyivel másképp állnak a különböző "értékű" férfiakhoz!

A magam részéről én Béta Csabit nagyon sajnáltam. Úgy eszembe jutottak az általános szövegek, amikor szidják a nőknél sikertelen férfiakat. Hogy az ő hibájuk. Hogy a saját balfaszságuk miatt nem csajoznak be. Hát könyörgöm, ez olyan, mintha úgy várnák el egy focistától a gólt, hogy nem engedik pályára!

A nők utálják a béta férfiakat?

Nem. csak éppen nem nézik őket semmibe sem. Alacsonyabb rendű létformának, amelynek nincs értéke. Persze ha szükségük van valamilyen szívességre, akkor eljátsszák nekik az ellenkezőjét, de magukban attól még ezt gondolják.

A nők számára a béták olyanok, mint a levegő. Nélkülük meghalnának (elvégre a béták tartják életben a világot a munkájukkal), de egyébként észre sem veszik.

13 komment
2020. március 24. 13:57 - Vészmadár.

Csak egy "Gyakori kérdések" kérdés...

Írtam már korábban a Gyakori kérdések nevű szennyoldalról. Amit a felhasználói tesznek moslékká. Ezt a bejegyzésemet megtalálod a korábbi cikkeim között.

Hosszú idő után (és talán mert elég nehezen viselem a jelenlegi helyzet okozta bezártságot) úgy döntöttem, kiírok egy kérdést az én élethelyzetemre vonatkozóan. Nem teljesen fedi a valóságot, de nem is az volt a célom. Inkább amolyan felmérés az oldal jelenlegi minőségéről..

... ami még annál is gyengébb és undorítóbb, mint amilyenre legutóbb emlékeztem. Valahogy hamar elkap a késztetés, hogy bár jó alaposan lepofozhatnám a kommentelőket. Régen használtam az oldalt, de ebből az egy kérdésből már el is döntöttem, hogy nem is fogom a jövőben sem használni jóideig. Számomra túlságosan gusztustalanok az ottani lények.

Íme a kérdés:

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__parkapcsolati-problemak__10375827-ha-egy-no-elhizik-a-kapcsolatban-az-evek-soran-akkor-miert-serelmezi-ha-a-ferf

 

3 komment
2020. március 15. 07:09 - Vészmadár.

Úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú

Ez volt az első reakcióm, miután a tegnapi találkozómnak vége lett. Emiatt nem alszok jelenleg (Dóri a másik szobában igen), emiatt agyalok.

Azt hiszem, még Bori néven írtam egy visszatekintést. Bori magas, vékony, természetes, egyszerű, csendes, visszahúzódó, 22 éves, passzív magatartású szűz lány.

Igen, szűz.

Na de lássuk csak... még hónapokkal korábban volt pár találkozónk, amelynél inkább úgy döntött, jobb lenne, ha csak barátok lennénk. Az emberi kapcsolat megmaradt, néha váltottunk pár üzenetet.

Aztán a múltkor megittunk egy kólát. Tegnap pedig délelőtt sétálgattunk egyet. Ahol kimondta, hogy talán mégis megpróbálhatnánk.

Hát ledöbbentem. Igazából még most sem nagyon tudok összeszedetten írni, csak csapongok. 

Bori... az a tipikus konzervatív lány. Nem is értem, hogyan nem csaptak még le rá. Pedig tényleg nem rossz csaj amúgy. 

Főleg az a furcsa, hogy még a múltkor közöltem vele, hogy miután ugye nekem nemet mondott, azóta én másnál kezdeményeztem, és alakul valami (nyilván a felét sem ismeri a valós helyzetnek, dehát ez egy ilyen játék).

Úgyhogy beszélgettünk, sétáltunk, elmondtam neki, hogy nem akarom becsapni, ez a helyzet van. Rendkívül vonzó nőnek tartom, de így nem tudnék tiszta lapot adni neki. Az emberi kapcsolatot azonban továbbra is szeretném tartani (bevallom, ez a "jó lesz talonnak" taktikára való törekvésem lett volna).

Viszont a séta alatt megkértem, hogy most egy pár másodpercre felejtsük el az összes beszélgetésünket. Meg akarom csókolni. Nem tudok addig továbbmenni, amíg nem tudom milyen.

Úgyhogy elcsattant egy rövid csók. (Szegényke... hát a legvérszegényebb csók volt, amiben valaha részem volt. De amúgy ezzel sem lenne gond, hiszen majd csak kibontakozna.)

Dóri azóta felkelt, szóval gyorsan írom még, majd később szerkesztem...

Szóval csók, utána hazavittem. Megbeszéltük, hogy attól még tarthatjuk a kapcsolatot barátként. Megkérdeztem, hazaért-e, írt, hogy igen. Írtam még neki, hogy nagyon összezavarodtam, váratlanul ért ez a dolog (na persze). Nem írt vissza.

Más helyzetben úgy repültem volna rá, mint molylepke a fényre. A szüzessége már önmagában kellő értéket képviselne számomra.

Viszont...

Van már egy kialakult életem, amit fel kéne rúgnom teljesen. Haza kellene költöznöm, amit nem akarok. Valahogy amióta nem anyámmal lakok, jobban érzem magam. Félreértés ne essék, szeretem anyámat, viszont valahogy jobb külön lakni tőle. Valahogy nem vagyok azóta annyira depressziós. Azt még nem tudom, hogy mi miatt egész pontosan. Tehát hogy külön lakok, hogy nem anyámmal lakok, hogy Dórival lakok, vagy minek köszönhető a pozitív változás.

Személyiségben abszolút nem nagyon érzek benne ilyen lazaságot, mint Dórival. Tehát nincs benne az a játékosság az az engedjük el magunkat érzés. Lehet később megnyílna. Nem tudom. 

És hát félek... mit tagadjam félek. Ugye már tudod rólam, számomra mekkora értéket képviselt volna annak idején egy szűz lány. De most... érted. Mondjuk gyerekként sosem kaptál játékokat. Ha felnőttként vennél magadnak Legót meg vasutat, az befoltozná a sebeket? Hát attól tartok nem.

Félek... félek, hogyha eljutnánk oda (HA eljutnánk) és megtörténne az első alkalom, akkor utána úgy lennék, hogy "ennyi?", ezért voltam én depressziós? Hogy kiderülne, hogy ez csak egy délibáb, egy hamis csillag, amit követek, és valójában szinte semmi értéke nincs a dolognak. Én pedig utána összetörnék. Úgy érezném, rossz üzletet kötöttem. Rossz döntés volt mindent feladni. 

És hát nem hiszem, hogy jó ötlet lenne megint anyámnál lakni. Nem akarom, hogy miattam ne tudja úgy élni az életét, ahogy szeretné. Márpedig akkor nem tudná. Mondok egy esetet.

Anyám kirakott magáról a falra olyan fotókat, amin ő van még fiatalabb korában - olyan fotókat, ami.. hát mondjuk úgy, eléggé a nőiességére helyezi a hangsúlyt. Nem meztelen képek, de azért na... nem akarok ilyeneket látni. Magának tette ki motivációnak, hogy lefogyjon - és gondolom mostmár párt szeretne ő is találni. Amivel semmi baj nincsen - de ezt nem fogja tudni megtenni, ha én is ott vagyok. Meg hát nem biztos, hogy így tudnék ott lakni hosszabb ideig. Bevallom, amióta egy pillanatra megláttam azokat a képeket, azóta a közelébe nem megyek a ház azon részének.

Na majd folytatom, most mennem kell! Lesz még szerkesztve a bejegyzés!

3 komment
2020. március 15. 06:44 - Vészmadár.

Lelki eredetű férfigondok...

A következő bejegyzést Hemi12 felhasználó blogja ihlette. A bloggal szimpatizálok, a szerzője pedig tiszteletet érdemel, amiért képes volt kiírni és cikkbe foglalni az őt ért traumát.

Ha olvastad a blogomat, akkor tudod, hogy három éven keresztül szildenafil tartalmú gyógyszert fogyasztottam és súlyos merevedési gondjaim voltak. Ez az a téma, amiről már milliónyi vicc született, ezen már-már társadalmi elvárás, hogy röhögni kell. Természetesen senkivel soha nem fordult elő, ha nyilvánosságban szóba jön. Bár érdekes azért, hogy a gyógyszertárakban kiemelten kelendő termékek a szildenafil tartalmú gyógyszerek, hogy az urológusok szerint egyre többen érintettek benne és hogy a keresési eredmények között is egészen magas számmal fordulnak elő a "nem áll fel" és hasonló kifejezések...

Ma már érettebb lettem. Erősebb. Acélosabb. Jobban látom a dolgok működését. Hogyan kerülhettem volna el, vagy legalábbis enyhíthettem volna a problémákat? Íme...

A SZABÁLY: Mindig kérdezd meg magadtól és legyél kíméletlenül őszinte:
VALÓBAN AKAROM EZT?

NE azért akard, mert egy férfinek mindig készen kell állnia.
NE azért akard, mert a társadalom szerint skalpokat és eseményeket kell gyűjtened.
NE azért akard, mert nem szeretnél a nőnek csalódást okozni.
NE mások megítélése miatt akard.

Szóval "Tényleg akarom ezt a nőt? Itt és most? Jelen keretek között?"

Ha a válasz: NEM (a tested úgyis jelezni fogja), akkor nézd meg az okokat. A nővel van bajom? A körülményekkel? Vagy magammal?

Én elkerülhettem volna évek gyógyszerszedését, ha az első "valódi" együttlétem előtt azt mondom Dórinak:
"Későn veszítettem el, szinte semmi tapasztalatom nincs, zavar, hogy volt előttem pasid, és félek, hogy ő jobbat tudott nyújtani. Magamat lúzernek tartom és frusztrált vagyok, ingerült. Ha velem akarsz lenni, akkor készülj fel arra, hogy az eleje nehéz lesz. Kérlek segíts azzal, hogy türelmes leszel."
És kizárólag a SAJÁT örömömre kellett volna figyelnem.

Érted már? Leveszed magadról a terhet, ami elnyomná az erekciódat.

Muszáj a saját értékrendednek és világnézetednek megfelelően leraknod a terhet azáltal, hogy őszinte vagy.

(Tudom, nem szép dolog, de ha olvastad a blogomat, akkor már tudod, min mentem keresztül. Emiatt az én világnézetembe belefér, ha más nővel vagyok és ettől nincs lelkiismereti bajom, nyugodtan tudok aludni.
Ha a tiédbe nem - ezt neked kell tudni - akkor ne lépj félre.)

Mik azok a dolgok, amik nyomást gyakorolhatnak rád? Valld be magadnak! Ha szükséges, oszd meg a partnereddel.

És ne feledd:

EMBER vagy. Nem gép. Nem egy vibrátor. Ember. Egyéni adottságokkal, egyéni ízléssel, egyéni vágyakkal és félelmekkel. Te TE vagy.

Senkinek sem tartozol azzal, hogy mindig egy felajzott állapotú férfiállat legyél. Jogod van nemet mondani - sőt, jogod van megindokolni is.

- Ha Sári félrészegen a disco mosdójában akar vele szexelni: "Sajnálom, de ehhez én gátlásos vagyok és nem akarok egy koszos WC-ben szexelni, ahol bármikor ránk nyithatnak. Én jobban szeretem a nyugodt körülményeket.

- Ha Juli este rádmászik: "Most nincs hozzá kedvem, csak aludni akarok egyet. Légy szíves, tartsd ez tiszteletben, mert ilyenkor feszélyez a közeledésed."

- Ha Magdi áthív este filmezni: "Nem szeretnék átmenni, mivel sajnos nem érzem azt a kémiát kettőnk között, és nem szeretnék csalódást okozni neked."

- Ha Petrával sor kerülne az első együttlétetekre: "Nagyon ideges vagyok és nem tudom, fog-e menni. Légy szíves, hagyd, hogy én irányítsam az eseményeket, és ne várd el, hogy már az első együttalvásunk során megtörténjen a dolog."

- Ha házibuliban Gabi rádnyomul: "Bocsáss meg, de a szex nálam egy mélyen bizalmas dolog, és még alig ismerlek, így nem tudlak elég közel engedni magamhoz, hogy rögtön szexeljünk."

- Ha Szilvi barátnőddel az utcán járkálva belefutottatok az exébe és ez zavar téged: "Szilvi, látom, hogy az előző pasid egy igazi Adonisz volt, és most frusztráltnak érzem magam."

Fordíts hátat a társadalmi elvárásoknak, és kezeld a szexualitást a saját értékrended szerint, húsvér emberként!

5 komment